Bardo

Szerdan haltam meg. Az ember lanya nem gondolna, hogy szerdan fog meghalni, en legalabbis nem gondoltam. A baleset gyorsan kiropitett a testembol, nem fajt semmi, nem volt drama. Neztem a kicsavarodott vegtagjaim a kocsi roncsai kozott, es csak figyeltem. Aztan par pillanat mulva ram tort a panik. A kutya! Edes Istenem a kutya! A csomagtartoba szorult szegeny, de elt. Kozelebb probaltam menni hozza, leginkabb usztam a levegoben, es o eszre is vett. Remult volt, de csovalni kezdett. Ha lett volna mivel, biztos elsirom magam, ugy orultem, hogy nem esett baja. Nem birtam elszakadni tole, amig meg nem erkeztek a mentosok, es sokkal kesobb a rokonok. Mikor lattam, hogy biztonsagban van, hirtelen minden eltunt. Se kocsi, se mento, se kutya, se emberek.Ott kezdodik ez a konyv, ahol a foldi elet vegzodik. Fordulatokban gazdag, inspiralo torteneteiben ket dolog kozos: mindegyik a masvilagon jatszodik, es mindet ajandekba kaptam. Jo lenne azzal buszkelkedni, hogy az osszes szereplot, fordulatot es minden megrendito reszletet en talaltam ki, de ez nem igy van. Ejjeleken at jartak hozzam a muzsak hosszu eveken keresztul, hogy lathassam, amit most Ti is olvashattok a konyvem lapjain. Halas vagyok a sorsnak, hogy hozzam jottek, es remelem, elegedettek a vegeredmennyel.